Tavaszy Sándor életrajzi adatai

1888 február 25-én született Marossárpatakon, erdélyi középbirtokos családból. Édesapja falusi jegyző volt. Gimnáziumi tanulmányait Marosvásárhelyen végezte.

1907 szeptemberében beiratkozott a kolozsvári Református Teológiai Fakultásra, valamint a kolozsvári Tudományegyetem filozófia szakára.

1911 Befejezte teológiai tanulmányait, s még ebben az évben tanulmányútra indult Németországba.

1911/12 A téli szemesztert Jénában töltötte, ahol újkantiánus filozófusok előadásait, valamint teológiai kurzusokat hallgatott.

1912/13 Jénát követően Berlinbe utazott, ahol 1913 nyaráig három egyetemi félévet töltött el, s elsősorban ismeretelméleti és vallásfilozófiai előadásokat hallgatott.

1913 Az erdélyi református egyházkerület püspöki titkárrá választotta, D. Kenessey Béla püspök mellé. A funkciót két évig töltötte be.

1914 Megjelent első nagyszabású munkája, mely elsősorban a Németországban töltött négy félév szellemi hozadékának tekinthető. A munka címe: Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája (Kolozsvár 1914).

1915 februárjában filozófiából doktorált a kolozsvári Tudományegyetemen.

1919 Schleiermacherről írt dolgozatával a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson magántanári képesítést nyert. A tanulmány egy évvel korábban nyomtatásban is megjelent, Schleiermacher filozófiája címen (Kolozsvár 1918).

1921 A kolozsvári Teológiai Fakultás rendes tanárának hívta meg, ahol teológiai és filozófiai előadásokat tanított.

1924 A kolozsvári Református Teológia igazgató professzorává választották meg. A közélettel, a szellemi és társadalmi valósággal való állandó kapcsolata a '20-as évek végére egyre jobban megerősítették benne az ember válságának gondolatát. Karl Barth dialektikateológiáján keresztül ismerkedett meg Kierkegaard, majd az egzisztencializmus filozófiájával, melyben felismerni vélte az ember válságának feloldását. Bámulatos gyorsasággal fogadta be és építette saját rendszerébe a kortárs európai egzisztencializmus szellemiségét.

1930 A harmincas évektől kezdődően széleskörű közművelődési tevékenységet folytatott. Részt vállalt egy sor kiadvány -- Református Szemle, Új Erdélyi Múzeum, Ellenzék, Független Újság, Pásztortűz, Kálvinista Világ, stb. --szerkesztésében. 1930 - 40 között az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány szakosztályának elnöke, valamint az EME egyik alelnöke volt.

1937 Az erdélyi református egyházkerület főjegyzővé és püspök-helyettessé választotta.

1944/45 A kolozsvári Egyetem filozófia professzorának nevezték ki. Számos filozófiai munkán dolgozott, elsősorban egy etikai, egy metafizikai és egy ismeretelméleti traktátuson. Ezeket már nem tudta befejezni.

1951 december 8-án hunyt el szívrohamban, 63 éves korában.

(forrás: Tonk Márton: Idealizmus és egzisztenciafilozófia Tavaszy Sándor gondolkodásában, Pro Philosophia, Kolozsvár-Szeged, 2002)